A magyar mezőgazdaság adottságai

Magyarország egyedi természeti adottságai alkalmassá teszik az ország nagy részét különböző mezőgazdasági tevékenységek végzésére. Lássuk közelebbről, mik is ezek az adottságok:

Magyarország összes területe 9,3 millió hektár, ebből az erdők, nádasok és halastavak területét is magában foglaló termőterület nagysága 7 millió 775 ezer hektár volt 2009-ben. A mezőgazdasági terület 5 millió 783 ezer hektárt tett ki, aránya az összes területből 62 százalék feletti. Ez európai viszonylatban magas értéknek számít.

A földhasznosítás különböző művelési ágú területeken valósul meg (szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep, nádas).

A mezőgazdasági terület 46 % százaléka szántó, 8,15 % százaléka gyep, a konyhakert, a gyümölcsös és a szőlőterület részaránya pedig ágazatonként 1 % körül alakul. Ezeket az adatokat a következő ábra érzékelteti:

2012 –es KSH adatok szerinti a művelési ágak megoszlása (saját ábra)

A magyar mezőgazdaságra a gazdálkodási formák sokfélesége jellemző, mivel a művelésre alkalmas területek változatos tevékenységek megvalósítására alkalmasak.

A gazdaságszerkezet kétpólusú, vagyis a nagyobb méretű gazdaságok és a kisüzemek párhuzamos jelenléte a jellemző.

A mezőgazdasági vállalkozások összetételét az alábbi ábrán tanulmányozhatjuk. Megfigyelhető, hogy 2012-ben a mezőgazdasági vállalkozások zöme az egyéni vállalkozói kategóriába esik:

Regisztrált vállalkozások a mezőgazdaságban 2012-ben KSH adatok alapján (saját ábra)

A statisztikai adatok szerint az önálló vállalkozások száma a legnagyobb a mezőgazdasági ágazatban, a társas vállalkozások közül a kft. a legnagyobb számban előforduló gazdálkodási forma, számuk évek óta növekszik. A részvénytársaságok száma lassan csökkenő, és az átalakulások miatt egyre alacsonyabb a szövetkezetek száma.  

 A mezőgazdaság speciális helyzete, jellemzői

A mezőgazdasági és erdészeti termelés a nemzetgazdaság egyik fontos ága, élelmezési célra és ipari felhasználásra állít elő növényi és állati terméket.

A mezőgazdasági termékek a növények és állatok életműködésének eredményei. A termékek előállítása, feldolgozása sokszor egymásra (azaz a különböző mezőgazdasági ágazatokra) épülő, egymást átfedő folyamatok. A növényi termékek előállítása biológiai folyamatokon át, a Nap fényenergiája, az éghajlat és a talaj közreműködésével valósul meg. A növénytermelésre épül az állattenyésztés.

A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási nemzetgazdasági ág így tehát két részre bontható, a növénytermesztési és állattenyésztési főágazatra. Hazánk mezőgazdaságának szerkezetében a növénytermelés és az állattenyésztés körülbelül azonos arányú.

A növénytermesztési főágazat által megtermelt szervesanyag jelentős részét az állattenyésztési főágazat hasznosítja. Élőállatok és állatokból nyert termékek előállítására használja fel a növényi termékeket. Az állati eredetű termékek, mivel növények felhasználásával jöttek létre, másodlagos szervesanyagoknak nevezhetők.

A megtermelt szervesanyag- felhasználás alapján főtermékre (pl. búza, tej, tojás – ezek már piacképesek, illetve tényleges alapanyagok) és melléktermékre (pl. búzaszalma, tarló- és gyökérmaradványok, szervestrágya – ezek többnyire nem kerülnek ki a piacra) csoportosítható.

 A megtermelt szervesanyag nemzetgazdasági felhasználása széleskörű; négy fő területre osztható:

• élelmiszertermelés: a lakosság ellátása saját termelésű élelmiszerekkel
• takarmánytermelés: gazdasági állatok takarmány ellátása – ez közvetve az élelmiszertermelést segíti: tej, hús, zsír, tojás
• ipari nyersanyagok termelése: pl. növényi olaj, bőr, gyapjú, épületfa
• exportra termelés

A megtermelt termékek fő felhasználója az élelmiszeripar.

A növénytermelési ágazatok alapvető termelőeszköze a termőföld, mely erőforrás csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Feltételezhető, hogy az adott termőterületet adottságainak megfelelően használják, azaz rajta okszerű gazdálkodást végeznek.

A növénytermelést jellemzi, hogy megtermelt termékei nagyobbrészt nem tarthatók el sokáig, ezért minden évben újra kell termelni azokat.

Ez a folyamat 4-5 hónaptól 9-10 hónapig is eltarthat, évelő kultúrák esetén években - évtizedekben mérhető a termőföld lekötése. A növénytermelés jellemző sajátossága munkafolyamatai tekintetében az idényszerűség.

Az idényszerűség mellett másik fontos fogalom a termőföldekkel kapcsolatban a szakaszosság, azaz periodicitás, ami pedig azért jellemzi, mert erőforrása a Nap fény- és hőenergiája, így a tél-nyár, nappal-éjszaka határozza meg a termelés alapjául szolgáló élő szervezetek működését.

A termelési folyamat kockázata nagy, az időjárás, a károsító szervezetek és környezeti hatások rendkívüli ingadozásokat okozhatnak a termelés mennyiségében és minőségében. Ez a kockázati kitettség nagyfokú hozamingadozáshoz, tervezési nehézségekhez, jövedelemingadozáshoz vezethet.

Az állattenyésztés ágazatai (a növénytermelés kényszerű nyugalmi periódusaival szemben) folyamatosan termelnek. A gyakorlatban az állattenyésztési ágazatok elkülönítése állatfajok szerint történik.

A mezőgazdasági termelésre jellemző hosszú ciklusidők miatt a piaci keresletet csak késve képes követni a termelés, így a mezőgazdaságban hosszan elhúzódhatnak a túltermelési válságok.

A mezőgazdaság ágazati rendszere

A szántóföldi körülmények között előállítható, így szántóföldi növénytermesztéshez tartozó növények kisebb csoportokba sorolhatók aszerint, hogy mi termelésük célja. Tehát:

• A búzát és a rozst élelmezési célra termesztjük, ezért a kenyérgabona ágazat alapvető fajai.
• Az ipari növények csoportjába sorolhatjuk a cukorrépát, napraforgót, repcét, lent, kendert mivel felhasználásuk ipari feldolgozást igényel.  Ezen növények a cukor-, olaj- és textilipar alapanyagai. A feldolgozás során keletkező mellékterméket, hulladékot (levágott répafej, répaszelet, melasz) a mezőgazdaság állati takarmányozásra visszakapja.
• Külön egységet, a takarmánynövény-termesztési ágazatot alkotják a réten, legelőn és a szántóföldön megtermelt, az állattenyészt és számára nagy szervesanyag - tömeget adó növények.
  • A kukorica, őszi árpa, takarmánybúza, szója, borsó abraktakarmányok, míg
  • a lucerna, vöröshere, silókukorica és gyep növényei a szálas és nedvdús tömegtakarmányok csoportjába tartoznak.

A kertészeti termelés ágazatcsoportját alkotják azok a növénytermesztési ágazatok, melyek nem szántóföldi és nem ipari, hanem szintén élelmezési célra szolgálnak. Ezek:

gyümölcs-, szőlő- és dísznövény-termesztési ágazatok.

• Hazánk klímája kiválóan alkalmas gyümölcstermesztésre. A jelentős szabolcsi almán, szatmári szilván, kecskeméti őszibarackon kívül körte, meggy, kajszi, dió és más ültetvények is megtalálhatók.
• A zöldségek termelésére is kialakultak termesztői körzetek hazánkban. Makó és környéke a hagymáról és fokhagymáról, Kalocsa a fűszerpaprikáról híres, de közismert a kiskunfélegyházi és hajdúsági torma és a vecsési káposzta is. Zöldségtermesztésünk főbb növényei közé sorolhatók még a burgonya, paprika, paradicsom, gyökérzöldségek (sárgarépa, fehérrépa, zeller, cékla…), levélzöldségek, uborka.
• Szőlő- és bortermelésünk javarészt történelmi hagyományú borvidékeinken folyik. A  7 borrégió 22 borvidékén az összes szőlőterület 83 ezer hektárt volt 2009-ben.
• A dísznövénytermesztés külső területek és belső terek díszítésére alkalmas növények termesztésével foglalkozó kertészeti ágazat. 3 fő területe az árutermelés, az értékesítés és a szolgáltatás. Az árutermelés szabadföldön és növényházakban egynyári, szárazvirág, vetőmag, vágott virág, évelők, díszfák, díszcserjék, vágott zöld, vágott virág, cserepesek előállítását végzi. A termelésre épülő szolgáltatás kerttervezési, -építési, -fenntartási, díszítési, dekorációs feladatokat lát el.

A növénytermesztési főágazat harmadik ágazatcsoportja az erdészet és fafeldolgozás.

Jellemző rá a hosszú termelési periódus. A faállománnyal borított területet alapul véve az ország erdősültsége 20,6 százalék. Eszerint a szántó után az erdő a második legnagyobb területű művelési ág az országban. Az ország erdőterületein nagyobbrészt lombos fafajokból álló elegyes erdőtársulások találhatók. A lombos erdőállományok részaránya 88 százalék, a fenyőerdők területe csupán 12 százalék (2009).

Állattenyésztési ágazataink közül a szarvasmarha, a sertés és a baromfi ágazat a legjelentősebb, a juhágazat szerepe kissé visszaesett.

Nemcsak a tenyésztett állatfajok alapján csoportosíthatjuk az ágazatokat, hanem az előállított termékek szerint is. Ezek alapján beszélhetünk hús - és tejtermelési ágazatokról.

Egyéb állatfajaink a házinyúl, a méh, a hal, és a vadak: szarvas, vaddisznó, nyúl, fácán.

A mezőgazdaság által előállított termékek feldolgozásával, tartósításával, csomagolásával, tárolásával az élelmiszeripar foglalkozik.

Élelmiszeripari ágazataink közé tartozik pl. a húsipar, baromfi- és tojásfeldolgozó ipar, konzervipar, hűtőipar, malomipar, sütő- és tésztaipar, cukoripar, édesipar, növényolajipar, söripar stb.

Felhasznált háttéranyag:

Dömötör Jenő: Gazdálkodási és szervezési ismeretek, Budapest, FVM KSZI, 2005.

Dr. Szabó-Kozár János – Király Csaba: Növénytermesztési alapismeretek, FVM KSZI, 2007.

Dömötör - Egyed - Keszei – Maknics - Dr. Szabó-Kozár: Mezőgazdasági ismeretek. Ezüstkalászos gazda, FVM KSZI, 2000.

Dömötör Jenő: Gazdálkodási-, vállalkozási-és kereskedelmi ismeretek, FVM KSZI, 2011.

Képek: http://pixabay.com