Bevezetés

Utazásaink mindennapi életünk részévé váltak. Akár szabadságunk alatt, akár munkahelyi elfoglaltság miatt, akár más célból utazunk belföldre vagy külföldre, olyan speciális szabályok vonatkoznak ránk, amelyek eltérnek egy átlagos szolgáltatási szerződéstől. Kiemelkedő jelentőségük és fontosságuk abban áll, hogy nem a megszokott környezetben vesszük igénybe az adott szolgáltatást, hanem általában lakóhelyünktől távol, sokszor olyan országban, amelynek nyelvét nem ismerjük, amelynek jogszabályai, kultúrája távol áll tőlünk. Így ezen utazások előkészítése komoly megfontolás és előkészítés elé állít minket, az pedig nem kevésbé fontos, mit tehetünk abban az esetben, ha olyan fogyasztóvédelmi problémával kerülünk szembe, amelynek megoldására adott esetben sem erőnk, sem lehetőségünk nincsen.

Utazási szerződések

Ha eldöntöttük, hol kívánjuk például nyári szabadságunkat tölteni, nem árt alaposan körülnézni a „piacon” annak érdekében, hogy a lehető legjobb, egyszersmind legbiztonságosabb szolgáltatást vegyük igénybe. Azaz feltétlenül hasonlítsuk össze az egyes utazási irodák kínálatát, feltéve persze, hogy ilyen szolgáltatással foglalkozó vállalkozás közreműködését szeretnénk.

Tartalmi elemek:

Magyarországon csak olyan utazási vállalkozó folytathat utazásszervező, illetve közvetítő tevékenységet, aki (amely) megfelelő vagyoni biztosítékkal rendelkezik, és a nyilvántartásban szerepel.

Az utazási szerződésnek tartalmaznia kell a következőket:

• az utazásszervező, továbbá – ha az utazási szerződést utazásközvetítő útján kötik, - az utazásszervező nevét, székhelyét, telefonszámát, nyilvántartásba vételi számát
• az utas nevét és lakcímét, továbbá – elektronikus úton kötött utazási szerződés esetén – elektronikus levelezési címét
• az utas által megrendelt szolgáltatást
• a szolgáltatás igénybevételének idejét, helyét
• a szolgáltatást nyújtó megjelölését
• adott esetben a személyszállítás eszközét és a célállomást
• a szolgáltatásnak a szervezési díjait is magában foglaló díját (a továbbiakban a szolgáltatás díja) forintban meghatározva
• a szolgáltatás díjában nem benne foglalt, külön felszámításra kerülő adó, illeték és egyéb kötelező terhek (így különösen az üdülőhelyi díj, horgonyozási díj, repülőtéri illeték) forintban meghatározott összegét
• az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj forintban meghatározott összegét, továbbá annak megfizetése rendjét, módját, valamint a díj módosításának lehetőségére vonatkozó megfelelő tájékoztatást.

Az utazási szerződés csak akkor érvényes, ha minden kikötésével együtt írásba foglalják, papíron vagy elektronikus formában. A felek aláírásukkal igazolják, hogy elfogadták, megkapták a szerződést.

Meghatalmazás esetén - ha az utas bíz meg valakit, hogy nevében kösse meg a szerződést - akkor jár el jogszerűen az utazásszervező, ha az utas írásba foglalt meghatalmazását kéri az eljárótól. Ez különösen akkor fontos, ha több utas bíz meg valakit a szerződés megkötésére. Az utas által megrendelt szolgáltatás fogalmába beletartoznak azok a szolgáltatások, amelyek teljesítését vállalta az utazásszervező, mint például az utazás, szállás, ellátás, turisztikai szolgáltatások. Az utazásszervező a szerződésben köteles megnevezni, hogy az adott szolgáltatást hol és meddig nyújtja, és azt is, aki a konkrét szolgáltatást nyújtja, például a légitársaság nevét, a szállás nevét, címét stb.

A szerződésnek tartalmaznia kell:

• a szolgáltatás díját
• a szolgáltatás díjában nem szereplő, külön felszámításra kerülő adókat, illetékeket
• és a szerződés alapján fizetendő teljes díjat

A szerződésnek tartalmaznia kell a teljes díj megfizetésének rendjét és módját is. Le kell írni, hogy:

• az utas egy összegben, vagy részletekben fizeti meg a teljes díjat,
• meddig kell ezt teljesítenie,
• milyen módon: átutalással, csekkel vagy készpénzben.

Az utazásszervező előleget kérhet, amelynek mértéke legfeljebb a részvételi díj 40 %-a lehet. A díjemelés azonban nem automatikus jog. Csak akkor élhet ezzel a joggal az utazásszervező, ha az utazási szerződésben kifejezetten kikötötte a díjemelés mértékét. Az utazási szerződésben az utazásszervező köteles megnevezni azt a pénzintézetet, amellyel szerződést kötött vagyoni biztosítékra. A vagyoni biztosíték fogyasztóvédelmi eszköz, az utast védi arra az esetre, ha az utazásszervező fizetésképtelenné válna. Az utazásszervező fizetésképtelensége esetén a vagyoni biztosítékra szerződött pénzintézet köteles ugyanis helytállni: ha az utas az utazásszervező fizetésképtelensége miatt nem utazhat el, visszafizeti a befizetett összegeket; szükség esetén gondoskodik az otthonuktól távol rekedt utasok hazahozataláról és az esetleges kényszerű túltartózkodás költségeiről.

Kifogás közlésére való figyelemfelhívás: az utazásszervezőnek az utazási szerződésben tájékoztatni kell az utast arról, hogy a szerződés teljesítésével kapcsolatos kifogásait haladéktalanul köteles bejelenteni az utaskísérőnek, vagy ha az nincs, akkor a helyszíni szolgáltatónak.

A felelősség korlátozása: Az utazásszervező a közreműködő magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el. Azaz, ha az utazásszervező közreműködőjének – szálláshely, étterem, légitársaság, hajóstársaság, autókölcsönző stb. – magatartása kárt okoz az utasnak, akkor nem a közreműködő, hanem az utazásszervező köteles helytállni, az okozott kárt megtéríteni.

Biztosítás: a biztosítások megkötésére nem lehet kötelezni az utast. A biztosítási szerződés megkötése – kivéve egyes felelősségbiztosításokat – megkötése önkéntes. Az utazásszervező sem BBP-, sem sztornóbiztosítás megkötésére nem kötelezheti az utast. Például, ha nyaralásod során romlott ételt fogyasztasz, és kórházi kezelésre van szükséged, akkor a kezelésed egy részét (vagy teljes egészét) a biztosító állja, ha rendelkezel utasbiztosítással.  A biztosításnak különböző fokozatai vannak, érdemes átgondolni az utazás kockázatait és annak megfelelően megkötni.

Bánatpénz: az utas írásban tett nyilatkozattal bármikor elállhat az utazási szerződéstől az indulás előtt. Kártérítés nem követelhető ezért, viszont egy rendelet feljogosítja az utazásszervezőt, hogy bánatpénz megfizetéséhez kösse az utas elállását. Ennek feltétele azonban, hogy a bánatpénz kikötése szerepeljen az utazási szerződésben. A bánatpénz kikötésének lehetőségét a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége így határozza meg:

 „Az utazási szerződésben az utas elállása esetére bánatpénz-fizetési kötelezettség köthető ki, ennek mértéke azonban a szolgáltatás díja (azaz részvételi díj) összegét nem haladhatja meg. Az utasnak az utazás megkezdését megelőző 35 napnál, szálláshely (apartman) igénybevételére irányuló utazási szerződés esetében pedig 45 napnál korábbi elállása esetére bánatpénzként legfeljebb a szolgáltatás díjának (a részvételi díjnak) 10 százaléka követelhető. Az utazás megkezdését megelőző 60 napnál korábbi elállás esetére bánatpénz nem követelhető” (http://www.feosz.hu/upload/Utazas(1).pdf)

Az elállás jogkövetkezményei: ennek mértékét az utazási szerződésben kell meghatározni, de a bánatpénz összege nem haladhatja meg a részvételi díj összegét. Az utazásszervező legkésőbb az utazás megkezdése előtt húsz nappal írásban tett nyilatkozattal elállhat az utazási szerződéstől.   Ebben az esetben az utas kárainak megtérítését is követelheti a befizetett díjon felül, a keletkezett nem vagyoni kárt minden esetben az utasnak kell bizonyítania.

Szálláshelyszerződés, szálláshelyek felelőssége

A szálláshelyszerződés létrejöhet szóban, írásban és ráutaló magatartással. Nem feltétele az írásba foglalás. A szálláshelyszerződés a vendég megérkezésével jön létre. A vendég megrendelésével és annak visszaigazolásával vagy a szálláshely ajánlatával és annak elfogadásával előszerződés jön létre.

Bejelentkezés szabályai: csak a nem uniós állampolgárt kötelezi jogszabály a bejelentkezésre. Az uniós állampolgár (természetesen a magyar is) bejelentkezési kötelezettségét jogszabály nem írja elő, ennél fogva erre jogilag nem kötelezhető. Az utazási szerződéssel ellentétben a szállásdíj feltüntetéséről nem rendelkezik külön jogszabály. A szállásadó nem köteles külön feltüntetni a szolgáltatás részeinek árát. Ha a reggeli benne van a szobaárban, azaz egységes szolgáltatásról van szó, akkor nem kell a szoba és a reggeli árát külön-külön, majd együttesen is kiírni. Ám, ha a reggeli nincs benne a szoba árban, és külön kell megrendelni, akkor a reggeli és a szoba árát is egyenként kell feltüntetni. 

Az adók feltüntetése: a szolgáltatás árának tartalmaznia kell minden olyan adót, ami a szolgáltatást terheli, és amit a fogyasztónak a szolgáltatás igénybevételekor meg kell fizetnie (pl. az ár tartalmazza az ÁFA-t). E szabály alól kivétel az idegenforgalmi adó (IFA) feltüntetése. Bár az idegenforgalmi adó megfizetésének kötelezettségéről tájékoztatni kell a fogyasztót, az adó összegét nem kell feltüntetni a szolgáltatás díjában.

A szállodák felelőssége a vendég által bevitt dolgokban keletkezett károkban:
A törvény tételesen felsorolja, milyen károkért tartozik felelősséggel a szálloda: a bevitt dolgok elveszéséért, elpusztulásáért, megsérüléséért, függetlenül attól, hogy az a vendég tulajdona-e vagy sem – egyedül az számít, bevitte-e a hotelbe.

Megszálló vendég: aki a szállásszolgáltatást akár nappali tartózkodásra is igénybe veszi. Nem minősül viszont megszálló vendégnek, aki a szálloda területén tartózkodik, de nem él a hotel szállásszolgáltatásával (csupán a hallban üldögél, az étteremben ebédel stb.). A hotel felelőssége a megszálló vendég valamennyi bevitt dolgára kiterjed. Ha létrejött a szállásszerződés, akkor a szálloda a már megszálló vendégnek tekinthető személy minden, a szálloda területére bevitt dolgában keletkezett káráért felel.

Felelős őrzés: a magyar szabályozás értelmében a szálloda felelőssége a vendég bejelentkezésével kezdődik és kijelentkezésével végződik. Nem kötelezhető arra a szálloda, hogy a vendégnek az érkezése előtt eljuttatott vagy távozása után ott hagyott dolgaira vigyázzon, értük felelősséget vállaljon.

A bevitt dolgokért való felelősség csoportjai:

1. értéktárgyak, készpénz és értékpapírok,
2. mindazok a bevitt dolgok, amelyek nem tartoznak az első csoportba.

A szálloda csak a vendégek számára kijelölt vagy általában a tartózkodásukra rendelt helyen, illetve a szobáikban lévő bevitt dolgokban bekövetkezett károkért tartozik felelősséggel. Nem a vendég tartózkodási helye a mérvadó, hanem az, hogy a dolog hol található a károkozás pillanatában.

A felelősség korlátozása: arra jogosult a szálloda, hogy megtiltsa bizonyos dolgok bevitelét, arra viszont már nem, hogy a bevitt dolgokban keletkezett károkért való felelősségét egyoldalú nyilatkozattal korlátozza.

Kártérítés mértéke: készpénz, értékpapír és értéktárgy esetében a szálloda a teljes kárt köteles megtéríteni, függetlenül annak nagyságától – feltéve, hogy a szálloda átvette megőrzésre ezeket a dolgokat, vagy megtagadta átvételüket. Minden egyéb dologban bekövetkezett kárért a szálloda legfeljebb a napi szobaár ötvenszereséig tartozik kártérítési kötelezettséggel. Ha a szálloda széfjében értéket helyezel el (pl. drága laptop) és nem tudja a szálloda visszaszolgáltatni, meg kell téríteni a kárt.

Mentesülés a felelősség alól: nem korlátozhatja és nem is zárhatja ki a felelősségét a szálloda, de mentesülhet alóla, ha bizonyítja a vendég dolgában bekövetkezett kár a vendég hibája, vagy a szállodai alkalmazottak és vendégek körén kívül álló elháríthatatlan okra vezethető vissza.

Szálláshelyek kategóriába sorolása: a vendéglátóhelyek kötelező osztályba sorolásáról szóló rendelet hatályát vesztette, így nincs központi jogszabály, amely feltételek teljesítéséhez kötné a vendéglátóhely osztályba sorolását. A minőség nem besorolási kérdés. A besorolásnál minden esetben figyelembe kell venni a Ptk. teljesítéssel kapcsolatos követelményét: a felszereltség és a szolgáltatás rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen.

Vendéglátás (éttermek, kávéházak, fürdők és más hasonló intézmények felelőssége)

Vendéglátás: ellentétben a szálloda kártérítési felelőssége mértékének korlátozásával az éttermek, kávéházak, színházak, fürdők és más hasonló intézmények nem korlátozhatják kártérítési felelősségük mértékét, azaz a vendég bevitt dolgában bekövetkezett kárt teljes egészében meg kell téríteniük.  Például a pincér leönti a vendég mobiltelefonját, a kárt meg kell téríteni.

Egyéb kereskedelmi szálláshelyek felelőssége: nincs jogszabály, amely szabályozza az ilyen helyek felelősségét a vendég bevitt dolgaiban keletkezett károkért. Ha kár keletkezik, akkor Ptk. általános felelősségi és kártérítési szabályai szerint kell eljárni: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, kivéve, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az állattartók felelőssége: az állattartó az általános és kártérítési szabályok szerint felel mindazokért a károkért, amelyeket állatai okoztak másoknak.

Biztonságos áru: a fogyasztóvédelemről szóló 1997. CLV. törvény 3. §-a kimondja, hogy csak biztonságos áru hozható forgalomba – ez a kötelezettség valamennyi szálláshely-szolgáltatóra is egyformán vonatkozik. E kikötés értelmében a szolgáltató, ha szolgáltatásával összefüggésben árut ad (hoz forgalomba) a vendégeinek (fogyasztónak), mindegy, hogy ingyen vagy fizetségért, az csak biztonságos lehet. A szolgáltatót terheli a felelősség, ha az áru kárt okoz, s lényegtelen, hogy azt ő maga termelte, állította elő, vagy épp mástól vásárolta vagy kapta.

Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat a fogyasztókkal szemben

1. Kereskedelmi gyakorlat minden olyan magatartás, tevékenység, mulasztás, reklám, marketingtevékenység vagy egyéb kereskedelmi kommunikáció, amely a szolgáltatás igénybevételének ösztönzésével közvetlen kapcsolatban áll az áru értékesítésével. Tisztességtelen a kereskedelmi gyakorlat, ha alkalmazója nem megfelelő szakmai gondossággal járt el, és alkalmas arra, hogy a fogyasztókat olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet egyébként nem hozott volna meg. Nem megfelelő szakmai gondosság esetében a szolgáltató nem a szakvállalattól elvárható szaktudással és gondossággal jár el kereskedelmi tevékenységének gyakorlása közben.

Megtévesztő kereskedelmi gyakorlat: ha a fogyasztó meghozta döntését, és megköti a szerződést a szolgáltatóval, akkor a szerződést mindkét félnek szerződésszerűen kell teljesítenie. Ha tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat a fogyasztó megtévesztésére, tévedésben tartására irányult, vagy kényszer, fenyegetés hatására köttette meg vele a szerződést, akkor azt megtámadhatja. Tévedés és megtévesztés: tévedés, amikor az egyik fél (a fogyasztó) a szerződés lényeges körülményeiben, feltételeiben téved, és ezt a tévedést a másik fél (a szolgáltató) okozza. A megtévesztés lehet valótlan tény állítása vagy valós tény megtévesztő, megtévesztésre alkalmas tálalása. A megtévesztett fél megtámadhatja a szerződést, ha a másik fél okozta tévedése a szerződés megkötésekor állt fenn (nem a szerződéskötés előtt vagy után), és nem kötötte volna meg a szerződést, ha nincs tévedésben.

Tévedés és megtévesztés: tévedés, amikor az egyik fél (a fogyasztó) vagy a szerződés lényeges körülményeiben, feltételeiben téved, és ezt a tévedést a másik fél (a szolgáltató) okozza. A megtévesztés lehet valótlan tény állítása vagy valós tény megtévesztő, megtévesztésre alkalmas tálalása.

Agresszív kereskedelmi gyakorlatnak számít, ha a szolgáltató jelentősen korlátozza a fogyasztó választási, döntési szabadságát, tájékozódási lehetőségét. Ez teljesül minden esetben, ha a szolgáltató nem adja át a fogyasztó döntéséhez szükséges valamennyi információt annak ellenére, hogy azok birtokában van, illetve, ha adatokat hallgat el annak érdekében, hogy számára kedvező irányba befolyásolja a fogyasztó döntését.

Kényszer, fenyegetés: ha a fogyasztó a szolgáltató agresszív magatartása miatt fenyegetve vagy kényszerítve érzi magát, és ennek hatására köti meg a szerződést, akkor azt erre való hivatkozással megtámadhatja. Nemcsak a fizikai, hanem a lelki kényszer, fenyegetés is megtámadhatósági ok.

2. Tilalmi lista szerinti kereskedelmi gyakorlat: a törvény tételesen felsorolja azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek a törvény erejénél fogva, minden egyéb körülményre, tényállásra való tekintet nélkül tisztességtelennek minősülnek.

Magatartási kódex: gazdasági vállalkozások, szakmai csoportok piaci helyzetük megerősítéséért, növeléséért, szolgáltatásaik ismertté, ismertebbé tételéért, elfogadásáért magatartási kódexet alkothatnak. A magatartási kódex meghatározza azokat a célokat, amelyeket megalkotója el akar érni, és azokat az elveket, amelyekhez az aláírók tartják magukat. Ennek gazdasági jelentősége abban mutatkozik meg, hogy a piaci szereplők érdekeit közvetlenül jeleníti meg. A fogyasztó számára pedig fontos információforrás lehet arról, hogy milyen minőségű szolgáltatás nyújtására vállal kötelezettséget az adott szolgáltató, illetve milyen elvárásokat támaszthat a szolgáltatóval szemben.

Felhasznált háttéranyag:

Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete: Fogyasztóvédelmi Zsebkönyvek. Debrecen, Fome, 2009.

Dr. Salamon András: Fogyasztóvédelem és turizmus (A szolgáltatók és fogyasztók jogi kapcsolatrendszere a turizmusban) Tudatos Vásárlók Egyesülete, 2009.

www.mkeh.gov.hu

www.mkeh.hu

www.euvonal.hu

www.turizmus.com

www.tamopofe.hu

www.tudatosutazo.hu

www.fogyasztovedok.hu

Képek: http://pixabay.com