Mint korábban láthattátok a szellemi termék előállításának elvileg négy szakasza van.

Az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, a kísérleti fejlesztés és az innováció. A vállalkozások azonban igen ritkán folytatnak olyan fejlesztéseket, amely mind a négy szakaszt tartalmazza.

Valószínű, hogy ti legfeljebb a második két szakaszt; a kísérleti fejlesztést és az innovációt fogjátok alkalmazni fejlesztéseiteknél. Többségetek nyilvánvalóan termék vagy szolgáltatás ötletből fog kiindulni, az ötletek jelentős része pedig kreatív gondolkodás terméke. Ez pedig a tanultakon, tapasztalataikon alapul, de lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.

A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.” (forrás: www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/a_kreativits_fogalma.html )

Projekt-módszer

A szellemi termék előállításánál célszerű a projekt módszert alkalmazni. A projekt esetünkben azt jelenti, hogy megtervezitek a tevékenységet, majd megvalósítjátok a terveket. Tervezéskor meghatározzátok a fejlesztés célját, a tervezett új termék vagy szolgáltatás paramétereit, jellemzőit, megtervezitek a fejlesztés lépéseit, megbecsülitek az egyes lépések kezdési és befejezési idejét. (A fejlesztési lépéseket egyébként szakszerűen munkacsomagoknak szokták hívni és az egyes munkacsomagokat un. mérföldkövek választják el egymástól. A mérföldkövek egyben az egyes munkacsomagok kezdési és befejezési határidejét is jelenti.) Hasznos, ha a tervezéskor megbecsülitek, hogy mindez mennyibe fog kerülni. Ha nem egyedül hajtjátok végre a fejlesztést, akkor meghatározzátok, hogy ki mit csinál és mikor. Fontos, hogy a tervezéskor gondoljatok arra is, hogy új terméketeket kinek és hogyan fogjátok eladni, vagy ki és hogyan fogja hasznosítani.

Helyes, ha a tervet írásba foglaljátok. Azonban a kis- és középvállalkozások többsége, - különösen a kezdő vállalkozások ezt ritkán teszik meg. De igen hasznos lehet, ha a terveket legalább fejben elkészítitek, és ugyancsak fejben követitek a megvalósítás menetét.

Ha azonban szellemi termék előállító tevékenységetek finanszírozásához pályázati úton támogatást szeretnétek kapni, vagy befektetőt kerestek, a projektterv elkészítését aligha úszhatjátok meg. Ugyancsak szükségetek leszprojekttervre, ha a K+F tevékenység költségeit adóalap csökkentő tételként el akarjátok számolni. Sőt ilyen esetben az elvégzett K+F tevékenység írásos ismertetőjét is el kell készíteni.

Az innováció kockázatai

A kutatás-fejlesztés-innováció igen kockázatos tevékenység. A tevékenységnek biztos, hogy lesz költsége, de nem biztos, hogy lesz bevétele. Ez az alapja annak is, hogy mind az Európai Unió, mind a magyar kormány pályázati úton kiemelten támogatja ezeket a tevékenységeket. Ez az oka annak is, hogy – ritka kivételtől eltekintve, - a bankok nem nyújtanak rá hitelt, viszont a finanszírozásban egyes általuk megválasztott projekt esetén a különféle kockázati tőke szervezetek (üzleti angyal, magvető tőke, kockázati tőke) készek részt venni.

A fokozott kockázatból következik, hogy szükség esetén tudni kell abbahagyni! Előfordul, hogy néhány vagy számos lépés megtétele után nem jelentkeznek az elvárt eredmények. Pl. nem igazán működik az új szerkezet, a létrehozott új anyag jellemzői meg sem közelítik az elvártat, vagy éppen a becsült előállítási ár messze meghaladja a reális piaci árat. Esetleg éppen nem találtok a fejlesztés alatt lévő termékre szolgáltatásra potenciális vevőt, érdeklődőt. Ilyenkor gyakori hiba, hogy a fejlesztő az álmait továbbköveti. Újabb és újabb reményteljes megoldásokat keres. A költségek nőnek – a bevétel sehol: ez bizony egyenes út a tönkremenéshez!

Ugyancsak gyakori hiba, hogy a fejlesztés ugyan jól halad, és már vannak jó eredmények, de úgy érezzük, hogy még sokat tudunk a terméken, szolgáltatásokon tökéletesíteni. Megtesszük, majd még újabb ötleteink lesznek. Vagyis egy végtelen körbe kerülünk. A költségek nőnek, bevétel sehol. Majd beáll a csőd.

Gondolkodjatok el azon is, hogy az új termék vagy szolgáltatás sikere esetén, mit és hogyan tesztek akkor, ha a sikeresség idővel csökkenni kezd. Nyilvánvaló, hogy a siker fenntartásának egyik lehetőségét a termék vagy szolgáltatás továbbfejlesztése adja. Tehát az eredeti fejlesztésnél felmerülő, de már fel nem használt elképzeléseiteket ne felejtsétek el, tegyétek be a fiókba! A továbbfejlesztéshez még nagyon jól jöhetnek.

Óvakodjatok attól is, hogy ötletemberekké váljatok. Tény, hogy az innovációs folyamat induló pontját gyakran a jó ötletek adják. De tény az is, hogy egy innovációs folyamat akkor eredményes, ha a végén bevétel vagy társadalmi, környezeti haszon van. Ráadásul a bevételnek illik nagyobbnak lenni a költségeknél. Sok olyan ember létezik, akinek számos remek ötlete van. Némelyiküknek naponta több is. Az ilyenek emberek többsége képtelen kiválasztani az egy-két legjobb ötletet, és ezek megvalósítása érdekében végig vinni az innovációs folyamatot. Többnyire bele-belekapnak a megvalósításba, majd rövid időn belül abba hagyják, és újabb ötletüket kezdik megvalósítani. No, az ilyen emberekből aligha sikeres vállalkozó. Mások abban reménykednek, hogy remek ötleteiket eladhatják, és majd az ötlet vevői viszik sikerre azt. Nem tudunk olyan esetről, amikor ez a technika sikerre vezetett volna. Az ötlet nem eladható szellemi termék. Ha mégis megveszi valaki, akkor legfeljebb filléreket fizet érte. Egy jó termék gyártását megalapozó fejlesztési eredmény milliókat érhet, akár euróban. Az ilyen fejlesztés alapjául szolgáló puszta ötlet értéke viszont legfeljebb néhány euró.

A fentiekből látható, hogy az innováció alapvetően szellemi tevékenység. Olyan szellemi tevékenység, amelyben meglévő tudásotokat és kreativitásokat használjátok fel. Könnyen belátható, hogy amennyiben többen összefogtok egy fejlesztés érdekében, akkor összességében több tudással és több kreativitással rendelkeztek. Vagyis az összefogás növeli a siker valószínűségét. (Persze egyben azt is jelenti, hogy siker esetén az eredményen is osztozni kell.)

Nyitott innováció, Living Lab

Nyilvánvaló, hogy minél több ember tudása, kreativitása adódik össze, annál valószínűbb a jó eredmény. Ez olyannyira így van, hogy az alkalmazottaik révén nagyon nagy szellemi kapacitással rendelkező nagyvállalatok és nagy intézmények rájöttek arra, hogy innovációjuk eredményességét jelentősen növelhetik akkor, ha a fejlesztésbe igyekeznek mindazokat bevonni, akik a terület kutatás-fejlesztésében, innovációjában segíteni tudnak és akarnak, de nem dolgoznak az adott cégnél. Ezt hívják nyitott innovációnak. A nyitott innováció létrehozását alapvetően az Internet tette lehetővé.

Előttetek is nyitva az út. Fontoljátok meg, hogy egy ügyes web 2.0 portál létrehozásával esetleg ti is megpróbáljátok összegyűjteni a cégetektől kívülállók fejlesztési javaslatait! A nyitott innováció lehetőségei fordítva is nyitva állhatnak előttetek. Megkereshetitek nagy cégek és intézmények nyitott innovációs portáljait, és megkísérelhettek segíteni nekik saját tudásotokat és kreativitásotok felhasználásával a fejlesztésében. Ez, - siker esetén – segíthet a nagyvállalatokkal és fontos intézményekkel való üzleti kapcsolat kialakításában.

A nyitott innováció egyik formája az un. living lab (élő vagy életközeli laboratórium). Ennek az alapja, hogy a vállalkozások túlnyomó többségére, - a KKV-kra és a nagyvállalatokra egyaránt, - jellemző, hogy alaptevékenységként valamilyen termelő, szolgáltató tevékenységet folytatnak és termékeiket, szolgáltatásaikat a piacon értékesítik. Vagyis a vállalat élete alapvetően a termelés, szolgáltatás és értékesítés A versenyképességnek viszont nagyon sok vállalkozás esetében szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy a vállalkozás K+F+I tevékenységet is végezzen. Vagyis a K+F+I tevékenységet úgy kell végezni, hogy a vállalat közben éli szokásos bevétel szerző életét.

A living lab-ok valójában sokszor olyan hálózatok, amelyeknek virtuális része – web – és valóságos fizikai központja(i) is van(nak). Fontos jellemzőjük, hogy a fejlesztésbe sokszor a felhasználókat vagy potenciális vevőket is bevonják. Ha a living lab módszer alkalmazása mellett döntötök, és a fejlesztésbe bevonjátok a potenciális felhasználókat, akkor nagyobb lesz az esélye annak, hogy a fejlesztésetekkel piaci sikert érjetek el. Ha viszont sikerül csatlakoznotok valamelyik nagyvállalat által létrehozott, beszállítókat (is) integráló living lab-hoz, akkor nagyobb esélyetek van arra, hogy annál a nagyvállalatnál beszállítóvá váljatok.

A szellemi termékek hasznosítása/alkalmazása

A kifejlesztett szellemi termékeket leggyakrabban új, vagy továbbfejlesztett termékben tárgyiasult, illetve új, vagy tovább fejlesztett szolgáltatás formában hasznosíthatjátok. Vagyis pl. ha kifejlesztetek egy új kerékpár hajtást, akkor ezt legyárthatjátok és beépíthetik az általatok gyártott kerékpárba vagy eladhatjátok egy kerékpár gyárnak, amely saját termékébe építi be azt. A kifejlesztett új technológiát alkalmazhatjátok saját termékeitek gyártásánál, vagy szolgáltatásaitoknál.

Ha egy új szoftvert fejlesztetek ki, eladhatjátok a szoftver segítségével megvalósuló új szolgáltatást, de elsősorban az Internet fejlődésével számos új, hatékony üzleti modellt fejlesztettek ki. Az egyik alap modell az, amikor maga a szolgáltatás ingyenes, de a portálon elhelyezett reklámokért fizetnek a reklámozók.

A szoftverek hasznosításának talán leggyakoribb esete – a saját alkalmazáson kívül, - a szoftver használati engedélyének értékesítése (licensz). Így pl. ti is licenszet vásároltok, amikor a Windows-t, vagy az MS Office-t megvásároljátok.

A szellemi termékek hasznosításának másik fontos módszere magának a szellemi terméknek az értékesítése. Értékesíthetitek a szellemi termék tulajdon jogát (hasonlóan a megfogható termékek tulajdonjogához), hasznosítási vagy alkalmazási jogát. Ez utóbbi esetben a szellemi termék a ti tulajdonotokban marad, de másnak (is) engedélyezitek annak hasznosítását vagy alkalmazását. Ezt a jog értékesítést nevezik jó magyar kifejezéssel licensznek. A hasznosítási/alkalmazási jog értékesítés lehet kizárólagos és nem kizárólagos jog eladás. Ha kizárólagos jogot értékesítettek, akkor ti magatok a továbbiakban már nem hasznosíthatjátok/alkalmazhatjátok a szellemi terméketeket. Ha nem kizárólagos jogot adtok el, akkor a szellemi termék vevőjén kívül ti is hasznosíthatjátok a szellemi terméketeket. Pl. gyárthatjátok saját üzemetekben, vagy másnak is eladhatjátok a hasznosítási jogát. Persze úgy, hogy ne ütközzön a korábbi szellemi termék vevőtök már megszerzett jogával. Pl. az új, kerékpár hajtásra vonatkozó szellemi terméketek nem kizárólagos hasznosítási jogát eladhatjátok egy amerikai cégnek azzal kikötéssel, hogy csak az USÁ-ban gyárthat és értékesíthet. Ebben az esetben ti gyárthattok még itthon, és értékesíthetitek a terméket az egész világon az Egyesült Államokon (USA) kívül. Majd később még eladhatjátok a nem kizárólagos hasznosítási jogot Japánban azzal a kikötéssel, hogy ők csak Japánban gyárthatnak és értékesíthetnek.

A hasznosítási/alkalmazási engedély megadásáért nyilvánvalóan pénzt kérhetsz. Általában az alábbi lehetőségek adódnak a megállapodásra:

• A hasznosítási/alkalmazási jogért fix összeget – egy összegben vagy részletekben, - fizet a hasznosító.
• A szellemi terméked hasznosításából származó árbevételből fizet a hasznosító. (Ezt jó magyar kifejezéssel szokták royalty-nak is nevezni.) Ez történhet az árbevétel százalékában, a szellemi terméked hasznosításával gyártott és értékesített darabok száma alapján, stb.
• Két előző kombinációja.

A szellemi terméketeknek, - ha az jól hasznosítható/alkalmazható, - pénzben mérhető értéke van. Ezt az értéket a jogszabályban meghatározott maximális arányban gazdasági társaság tőkéjében apportként figyelembe vehetitek. Pl. ha kft.-t alapítotok 3 millió Ft törzstőkével, akkor pl. 1 millió Ft lehet a szellemi terméketek értéke, és csak 2 millió Ft készpénzre lesz szükségetek. Ez az apport érték az alapja a technológia intenzív új vállalkozások, az un. startupok befektetői finanszírozásának. A befektető többnyire készpénzes tőkebefektetéssel megemeli a startup (kft. vagy rt.) tőkéjét és ezzel üzletrészt szerez magának. A nagy kérdés az, hogy szellemi terméketeket milyen értéken tudjátok elfogadtatni vele. Például, ha elfogadja, hogy szellemi terméketek értéke 40 millió Ft, és a kft.-tek tőkéjét megemeli 40 millió Ft-tal, akkor a kft. összes tőkéje 80 millió Ft, és az üzletrészetek pedig 50 % lesz, miközben a befektető is 50 % üzletrésszel fog rendelkezni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a befektető egyenjogú félként beleszólhat a cég irányításába. Ez igazi professzionális befektető esetében ez igen nagy segítséget is jelenthet.

Szellemi tulajdon és védelme

Természetes, hogy igyekeztek mobiltelefonjaitokat megvédeni a tolvajoktól. Ha néhányatok gondatlan, itt-ott leteszi mobilját, annak az az eredménye, hogy egyes mobilok eltűnnek. Ugyancsak vigyáztok kerékpárotokra, sokan közületek leláncolják, amikor valahol otthagyják. Vagyis azt természetesnek veszitek, hogy a tulajdonotokban lévő tárgyakat (megfogható termékeket) igyekeztek megvédeni attól, hogy azokat ellopják. Az már más kérdés, hogy ez a védelem mibe kerül és mennyire hatékony.

No, de mi a helyzet a szellemi termékekkel? Mint korábban láthattátok a szellemi termékeknek is van tulajdonosa. A szellemi termékek sokszor igen jelentős értéket képviselnek, így bizony gyakran előfordul, hogy a szellemi terméketeket más akarja felhasználni, illetve alkalmazni. Ezt ugyan többnyire nem lopásnak, hanem bitorlásnak hívják. De végül is majdnem mindegy, ha jelentős értéket képviselő szellemi terméketek van, azt nyilván meg szeretnétek védeni.

Persze a megfogható termékek védelmét nagyban segítheted, ha titokban tartod, hogy van ilyen tárgyad, illetve nem árulod el, hol van. Például nem mobilozol a tömött villamoson, vagy nem teszed ki a pénztárcádat a diszkóban, stb.Az ehhez hasonló titoktartás az alapja a szellemi tulajdon védelmének is. Nyilvánvaló, hogy amíg szellemi terméked a fejedben van, vagy már leírtad, lerajzoltad, de a papírokat jól elzárt fiókban tarod, illetve számítógéped jól védett, alig kell azzal számolnod, hogy szellemi termékedet valaki jogtalanul használja, bitorolja, vagy lemásolja (persze vannak olyan esetek, amikor a másolás is bitorlásnak számít).

A szellemi termék létrehozásának akkor van gyakorlati értelme, ha önmagában vagy termékbe, szolgáltatásba alkalmazva piacra viszed, értékesíted. Ezzel pedig titkaid egy része automatikusan napvilágra kerül. Persze nem minden, hisz pl. egy új szoftver alapú szolgáltatásnál magának a szoftvernek a titkai megtarthatók. Bár versenytársak, - ha érdemesnek tartják, hosszabb-rövidebb idő alatt képesek hasonló szolgáltatást kifejleszteni, és piacra vinni. Egyes termékekre is igaz, hogy bár a termék a piacra kerül, gyártás technológiája, receptúrája, vagy más jellemzője a gyártó titka marad, és másolása a konkurencia számára lehetetlen vagy túl drága. Számos közismert terméket védenek így. Például a Coca Cola, a Herz szalámi és az Unicum receptúrája a mai napig ismeretlen, 7 pecsétes titok, és titkos páncélszekrényekben védik (valószínűleg). Így terméket a konkurencia pontosan nem tudja lemásolni. De még számos nagyvállalat is szigorú titoktartással védi megfogható termékei szellemi tartalmát, ilyen ágazat pl. még a személygépkocsi ipar.

A baj csak az, hogy a megfelelő titoktartás csak ritkán lehetséges, ha egy termék már elérhető a piacon. Ezért időnként szellemi tulajdonotok védelmében más eszközöket vehettek igénybe. Ezek az eszközök mindig jogi eszközök.

A legegyszerűbb jogi eszköz a titoktartási szerződés. Amikor egy szellemi terméket kifejlesztetek, a termékre vonatkozó új tudással rendelkeztek. Ez kezdetben a fejetekben, a számítógépetekben, jegyzeteitekben van, vagy esetleg az elkészített prototípusban testesül meg. Nyilván tudni akarjátok, hogy van-e rá kereslet, akarja ezt valaki hasznosítani, vagy mi a vélemény róla, milyen változásokat javasolnak a felhasználók, stb. Ehhez a szellemi terméketeket be kell mutatni. Vagyis szellemi terméketeket más is megismeri. Annak érdekében, hogy a szellemi terméketeket ne tudják a ti engedélyetek nélkül felhasználni, un. titoktartási szerződést kell kötnötök mindazokkal, akikkel a szellemi terméket megismertetitek. A titoktartási szerződésben a titkaitokat megismerő személy vállalja, hogy az általatok átadott ismereteket a ti engedélyetek nélkül nem használja fel és nem adja tovább másoknak.

Ha az új szellemi terméketekre épülő vállalkozásotokba befektetőt akartok bevonni, ugyancsak titoktartási szerződést kell kötnötök, a potenciális befektetővel. Hiszen nyilvánvaló, hogy olyan befektető nem létezik, amely a számára ismeretlen szellemi termékbe, vagy az arra épülő fizikai termékbe befektetne.

A szellemi termékeket speciális jogi eszközökkel, un. iparjogvédelmi eszközökkel védhetitek a leghatékonyabban. Ezek közös jellemzője, hogy a jogi védelemben részesülő szellemi terméked felhasználásával csak Te gyárthatsz, szolgáltathatsz, illetve más is csak a Te engedélyeddel gyárthat, szolgáltathat. Ez jól hangzik, de

• szellemi terméketek jogilag csak akkor védhető, ha újdonságot tartalmaz, ráadásul számos esetben ennek az újdonságnak világviszonylatban kell újnak lennie, továbbá:
• leírással és/vagy ábrával, és/vagy valamilyen egyéb módon meg kell határoznod, mire is kéred a védelmet,
• új szellemi terméked nem sértheti a vele azonos, vagy arra nagyon hasonlító, más által korábban levédetett szellemi termék szerzői és tulajdonjogát (Te sem bitorolhatsz, még akkor sem, ha információ hiány miatt nem is tudsz róla),
• A védelem megszerzését meg kell kezdenetek, mielőtt a szellemi terméketek nyilvánosságra kerül (piacra viszitek, felteszitek az internetre, konferencián bemutatjátok, publikáljátok, stb.). Ekkor azonban még általában fogalmad sincs arról, hogy terméked, szolgáltatásod sikeres lesz-e a piacon.
• A védelem megszerzése és fenntartása szinte minden esetben jelentős költséggel jár. E költségek egy részét meg kell fizetned már akkor, amikor még nem lehetsz biztos abban, hogy a termékedet gazdaságosan elő tudod-e állítani, lesz-e elég nagy kereslet iránta, stb.
• A védelmet országonként kell kérni.

Ha megvan a védelem, és ezek után valaki bitorolja szellemi terméketeket, akkor a következő problémákkal szembesültök:

• nektek kell tudomást szereznetek arról, hogy valaki engedélyetek nélkül alkalmazza vagy hasznosítja a szellemi terméketeket (ez többnyire nem egyszerű, gondoljatok pl. arra, hogy egy általatok kifejlesztett és levédetett technológiát valaki Japánban használja – erről hogy szereztek tudomást?),
• nektek kell bizonyítanotok, hogy a szerintetek szerint jogtalanul használt szellemi termék valójában a ti tulajdonotok,
• ezeket a lépéseket külföldön sokszor csak az adott országban bejegyzett ügyvéddel, szabadalmi ügyvivővel együtt tehetitek meg (ennek ára pedig ugyancsak borsos),
• ha már jogerősen bizonyítottátok, hogy a szellemi terméketeket bitorolják, bizonyítanotok kell, hogy mekkora kár ért benneteket és mekkora az elmaradt haszon (és ha mindezt megteszitek és már csak a pénzt várjátok, még akkor is megvan a lehetősége annak, hogy a bitorló tönkremegy, és nem fizet).

Vagyis a szellemi termékek jogi védelme igen hasznos, csak anyagi és egyéb okok miatt nem mindig éri meg igénybe venni.

Akkor nézzük szépen sorban, hogy milyen jogi eszközöket vehettek igénybe szellemi termékeitek védelmében. Az igénybe vehető eszköz alapvetően függ a szellemi termék fajtájától.

Ha a szellemi terméketek egy találmány (angolul invention), ami új, feltalálói tevékenységen alapul és a technika bármely területén iparilag alkalmazható, akkor a szellemi terméketek szabadalmi oltalomban (védelemben) részesülhet.

Újnak tekintenek minden olyan találmányt, ami az oltalom elsőbbségi napját megelőzően még nem került nyilvánosságra. Ezt egyébként szép szakszóval a technika állásának nevezik. Vagyis ha a szabadalmi bejelentést megelőzően új terméketeket legyártottátok és kitettétek a kirakatba vagy feltettétek a netre, vagy nyilvánosság előtt bemutattátok, valahol publikáltátok már nem számíthattok szabadalmi oltalomra. De nem számíthattok szabadalmi oltalomra akkor sem, ha ennek rajzát vagy új technológiáját bemutattátok. No, ebben az esetben tényleg jobb előbb gondolkodni (mérlegelni), és csak azután lépni. Mondjuk, kitaláltok (feltaláltok) egy új kerékpár meghajtást. Boldogok vagytok. Mindenkinek megmutatjátok. A rajzát felteszitek a netre. Nagyon kedvező visszajelzéseket kaptok. Érzitek, hogy amennyiben csak ti gyárthatjátok vagy csak a ti engedélyetekkel gyárthatja más, a világ üzlete áll előttetek. Nosza, szabadalmaztassuk, gondoljátok. Késő. Már nem lehet. A nagy üzlet lehetősége elúszott. Tehát ha van egy „tuti” ötleted, mielőtt megszellőzteted a neten, gondolkodj egy kicsit!

Persze akkor sem tekinthető a találmányotok újnak, ha azt vagy ahhoz nagyon hasonlót már valaki korábban kitalálta és mások is megismerhették.

Feltalálói tevékenység alatt azt értik, hogy találmányotok a technika állásából kiindulva szakember számára nem nyilvánvaló. Vagyis kreatívok előnyben! A lényeg a váratlan hatás. Vagyis, ha a vízipisztoly hátára kalapácsot terveztek, és így a vízi pisztoly szög beverésre is alkalmassá válik, az még nem találmány, mert logikusan következik a felépítésből. De ha vízi pisztolyt olyan mechanikával látjátok el, amely olyan nagy pulzáló nyomást állít elő, amellyel be lehet a szöget verni, az már szabadalmaztatható találmány (már ha működésre tudjátok bírni).

Iparilag alkalmazhatónak tekintik azt a találmányt, amely az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható. Ez még a kezdő vállalkozó számára sem túl nehezen követhető feltétel. Hiszen vállalkozásának egyik célja mindenképpen az, hogy bevételre tegyen szert. Ehhez pedig valami olyat kell létrehoznia, ami előállítható, illetve használható.  Ha végiggondoljátok, ez az a feltétel, amely pl. a regényt, a festményt és minden művészeti alkotást kizár a szabadalmaztatóság köréből. Ugyancsak e feltétel teljesülésének hiánya az, ami miatt nem érdemes újabb és újabb örökmozgót feltalálnotok (már sokan vélték eddig is úgy, hogy feltalálták). Sehol sem szabadalmazzák, mondván, hogy nem előállítható.

Érdekesség: Európában és így Magyarországon sem lehet egyelőre szoftverre szabadalmat kapni. Mondván, hogy nem elégíti ki ezt a feltételt. Furcsán néztek. Nem értitek. Sokan nem értik. Amerikában és számos más országban már régen lehet szabadalmat kapni a szoftverre. Európában viszont hosszú ideig vitatkoztak a szakemberek azon, hogy a szoftver szabadalmaztatható-e vagy sem. Most már úgy tűnik, a vita eldőlt. A szoftver hamarosan nálunk is szabadalmaztatható lesz.

A szabadalom elsőbbségi idejétől számítva maximum 20 évig érvényes. (Az elsőbbség napja többnyire a szabadalmaztatásra való első benyújtás napja.) A szabadalmaztatási eljárás általában hosszú ideig, évekig tart. Ha azonban engedélyezik (megkapod) a szabadalmat, azt az elsőbbségi napjára visszamenő hatállyal adják meg. Vagyis a szabadalmaztatás alatt álló szellemi terméket közzéteheted, hasznosíthatod, alkalmazhatod. Vagyis úgy tehetsz, mintha már lenne szabadalmad. Az más kérdés, hogy amennyiben nem kapnád meg a szabadalmat, akkor a nyilvánosságra került ismereteket akárki felhasználhatja.

A szabadalom azonban csak abban az országban érvényes, ahol a bejelentést megtették. Bizonyára hallottál már a világszabadalomról. Ha találmányod van, Te is ilyet szeretnél. Pedig ilyen nem is létezik. Vagyis, ha világszabadalommal védett terméket vagy szellemi terméket akarnak rád sózni, nem is kell gyanakodnod, mivel most már tudhatod, hogy valami nagyon nem stimmel, mert ilyen nem létezik!

A szellemi termékedet tehát mindazon országokban szabadalmaztatnod kell, ahol védeni akarod. Igaz, létezik európai és nemzetközi szabadalom is. Azonban ezekben az esetekben is meg kell jelölnöd azokat az országokat, ahol védelmet akarsz szerezni.

Ha úgy gondoljátok, hogy új szellemi terméketek szabadalmaztatható találmány, és a szabadalmaztatás és fenntartás költségeit is vállalni tudjátok, a szabadalmi engedélyt Magyarországon a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától kell kérni. Fizetnetek kell a szabadalmi engedélyezési eljárásért és évente a szabadalom fenntartásáért. Vagyis a szabadalom csak akkor él 20 évig, ha befizetitek az éves fenntartási díjat. Ha a fenntartási díj befizetését megszüntetitek, a szabadalmi védettség is megszűnik. És ez bizony minden országban megszerzett védettségre érvényes.

Persze, többségétek arra gondol, hogy úgysem lesz képes szabadalmaztatható szellemi terméket előállítani. Hiszen ahhoz minimum egy olyan űrhajót kellene feltalálnia, amely embert szállít a naprendszeren kívülre, vagy olyan gyógyszert, amely szedésével az ember legalább 200 évig él. Ha ez így lenne, nem engedélyeznének sok ezer szabadalmat a világban évente. A valóság az, hogy közületek, - szinte biztos, - többen fognak szabadalmaztatható találmányt létrehozni, csak valószínűleg nem is fogtok tudni róla. Érdemes erről egy hozzáértő szakemberrel konzultálni. 

Amennyiben szellemi terméketek tárgy, akkor kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére „használati mintaoltalmat” is kérhettek, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

• új,
• feltalálói tevékenységen alapul, és
• iparilag alkalmazható.

Mint láthatjátok a feltételek nagyon hasonlóak a szabadaloméhoz. Nem véletlenül szokták „kis szabadalomnak” is nevezni a használati mintaoltalmat. Azért vannak különbségek:

• használati mintaoltalmat kizárólag tárgyra kérhettek, a szabadalom tárgya pedig sok minden más is lehet, pl. technológia, receptúra, növényfajta, stb.
• a szabadalomnál a feltalálói lépést azt jelenti, hogy találmányotok a technika állásából kiindulva szakember számára nem nyilvánvaló, használati mintánál pedig azt, hogy a technika állásához képest a mesterségben járatos személy számára nem nyilvánvaló.

Vegyétek észre a különbséget: az egyik szakembert említ, a másik pedig mesterségben járatos szakembert!

Ha a szellemi terméketek olyan ipari vagy kézműipari árucikkben tárgyiasul, amely egészének vagy részének külső megjelenése új és egyedi jellegű, akkor „formatervezési minta oltalmat” szerezhettek rá. Ilyen terméknek tekintik pl. a csomagolást, a kikészítést, a grafikai jelzéseket, a nyomdai betűformákat, stb. Mintának tekintik pl. a termék, illetve díszítésének, külső megjelenésének jellegzetességeit, mint a rajzolat, körvonal, szín, alak, felület. Újnak tekintik a mintát, ha azzal azonos minta nem jutott nyilvánosságra az elsőbbség napját megelőzően. Ezt az oltalmat is a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától kell kérned.

Ha szellemi terméked valamely olyan szó, szóösszetétel, betű, szám, síkbeli vagy térbeli alakzat, szín, szóösszetétel, logo, fényjel, hologram vagy hang, amely arra szolgál, hogy termékeidet, szolgáltatásaidat vevőid meg tudják különböztetni másokétól, kérheted ennek védjegyként való lajstromozását. Vigyázz, mert a megkülönböztethetőség nagyon is fontos szempont! A védjegyet szintén országonként kell lajtromoztatni. A védjegy védelme 10 évig érvényes, és – persze plusz pénzért, - akárhányszor meghosszabbítható. A védjegy lajstromozását nem kérheted csak úgy, az élet minden területére. A lajstromozás ugyanis un. áruosztályokba történik. Vagyis meg kell határoznod, hogy termékeid, szolgáltatásaid melyik árucsoportba tartoznak, és a védjegy lajstromoztatását célszerű ezekbe az áruosztályokba kérned. Megjelölhetsz nagyszámú áruosztályt is, de minden áruosztály megjelölés plusz költséggel jár.

Az általatok kifejlesztett szoftverek és a hozzájuk tartozó dokumentációk, illetve általatok kifejlesztett adatbázisok - amennyiben azok egyéniek és eredetiek -, a szerzői jog védelme alatt állnak. A szerzői jogi védelem már azzal létrejön, hogy a szoftvert létrehozod. Vagyis a védelem létrehozásához nem kell sehová sem bejelentened, azonban az esetleges későbbi viták (ki volt a szerző, mikor készült, mi a pontos tartalom) elkerülése végett a szoftvert és a hozzá tartozó elemeket letétbe lehet helyezni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál. Ráadásul ez nem is kerül sokba. Szoftveretek elvileg teljes életetek alatt és még további 70 évig áll szerzői jogi védelem alatt. Vagyis bizonyos, hogy szoftver terméketek élettartama sokkal rövidebb lesz, mint a védelmi ideje lenne.

Érdekességek az innováció történetéből 1.: A számítógép

A múlt század közepe táján fejlesztették ki az első számítógépet. Ezt még elektromos csövek működtették. Bár terem nagyságú helyet igényelt, memóriája meg sem közelítette egy mai mobil telefonét. Annyi energiát fogyasztott, és hőt termelt, hogy a teremben nagy teljesítményű légkondira volt szükség. Kommunikálni lyukszalagon vagy lyukkártyán lehetett vele. Sok dolgozó csak a kommunikációhoz szükséges lyukkártyák vagy szalagok lyukasztásával foglalkozott. A gép munkájának eredményeit óriási mennyiségű papírra (leporellóra) nyomtatták. Hol volt még akkor a képernyő, pláne az érintőképernyő! Azután feltalálták a tranzisztort. (Ezért Nobel díj járt.) Bár a gépek fajlagos mérete sokat csökkent, de a légkondicionált terem, a lyukkártya vagy lyukszalag lyukasztás maradt, és a rendelkezésre álló memória sem közelítette meg lényegesen egy mai mobilét. A múlt század hatvanas éveiben a viszonylag fejlett Budapesti Műszaki Egyetemnek egyetlen ilyen számítógépe volt. Ma mindegyikőtök, akinek okos mobilja van, sokkal nagyobb számítástechnikai kapacitással rendelkezik, mint a múlt század hatvanas éviben az egész Budapesti Műszaki Egyetem. A mai számítástechnika műszaki színvonalát pedig - legalábbis alapfokon –, a számítástechnika tantárgyból mindannyian ismeritek.

Érdekességek az innováció történetéből 2.: Az írógép

A XIX. század második felében találták fel az írógépet. Addig – bármilyen hihetetlen is, - csak a tollat kézzel vezetve tudtak írni. Az írógép feltalálása valódi forradalmi változást hozott, pedig ez a technika csak néhány másolat létrehozására volt alkalmas úgy, hogy az első példány volt normál papír, a többi hajszálvékony, rendkívül sérülékeny papír, az úgynevezett átütőpapír volt. A vállalatoknál, intézményeknél óriási számban dolgoztak gépírónők, akik fő feladata volt persze kávéfőzés mellett, hogy a mások által golyóstollal papírra vetett gondolatokat, adatokat legépeljék. A gépelésbe persze sokszor hiba csúszott. Akkor az egészet újra kellett gépelni. Ekkor persze sokszor újabb hibák keletkeztek, és így tovább. Igaz sokszor próbálkoztak a hibás rész lefestésével, de ilyenkor többnyire a papírt soha sem sikerült úgy visszatenni az írógépbe, hogy az újonnan leütött betű pontosan oda essen, mint a korábban. Nem beszélve a további példányok állandó elcsúszásáról. És akkoriban még a másológép is ismeretlen volt. Később aztán megjelentek az elektronikus írógépek és szövegszerkesztők is. Ezek már képesek voltak beépített javítószalagjaik vagy javítófejeik segítségével a hibás leütéseket törölni, és így helyet biztosítani a megfelelő betűk leütésre. A mai technikát ismeritek – ugye mekkora a változás? Hol vannak már a gépírónők tömegei is…

Érdekességek az innováció történetéből 3.: A repülőgép

Az első repülőgépek a XIX sz. végén jelentek meg. Fából és vászonból készültek. Egyszerű Ottó motor hajtotta meg ezeket. Eleinte néhány méter magasságban néhány száz méter távot voltak csak képesek repülni. Bár az elérhető magasság és megtett távolság gyorsan növekedett, a pilóták hosszú ideig csak látásukra hagyatkozva tudtak navigálni. Így pl. a sötétben, illetve éjszaka repülés teljesen lehetetlen volt. A repülőgépek maximális sebessége még a második világháború esetén is néhány száz km volt óránként. Ekkoriban váltotta fel a fa-vászon szerkezetet a sokkal teherbíróbb speciális alumínium ötvözet. Ma pedig egyes gépek képesek a hangsebesség felett repülni, mások 800 utast szállítani egyszerre. Az éjszakai tájékozódás semmiféle gondot nem okoz. A robotpilóta pedig képes a pilóták szinte minden feladatát átvenni. Mekkora fejlődés, ugye?

Érdekességek az innováció történetéből 4.: Az autó

Kezdetben a személygépkocsikat szinte manufakturálisan, egyedileg és kézzel gyártották. Azután jött az amerikai Henry Ford, és kifejlesztette a személygépkocsik futószalagon történő gyártásának technológiáját. Ezzel olyan tömeggyártási technológiát dolgozott ki, amely lehetővé tette, hogy tömegek vásárolhassanak személygépkocsit elérhető áron. Akkoriban a futószalag mellett emberek dolgoztak, ma már azonban jelentős részben robotok. A fejlődésre jellemző, hogy pl. a Magyar Suzuki Zrt. esztergomi gyárában alig több mint percenként gördül le a futószalagról egy új személygépkocsi.

Felhasznált háttéranyag:

http://startupguide.hu/

Salamonné Huszti Anna (2006): Kis- és Középvállalkozások növekedésének életciklusai, ÁVF Tudományos Konferencia (2005), Tudományos Közlemények / Általános Vállalkozási Főiskola 14/15. p:219-234.

Képek: http://pixabay.com/hu/