Vállalkozástípusok

„Egy vállalat menedzselésének mechanizmusa valójában nem túl bonyolult, ha képesek vagyunk megérteni a lényeget: termékeket, szolgáltatásokat kell előállítani és eladni valakiknek, drágábban, mint amibe került. Ennyi az egész, kivéve még néhány millió részletkérdést.” McCafri

Gondolkodj el, ismersz-e vállalkozót az ismerőseid között! Sarki pék, folyton úton lévő fekete BMW-s üzletember, internet kávézót, bárt nyitó cimbora, frissen diplomázott informatikusok programozó cége, síoktató sportember vagy gyógynövénytermelő? Megvan? Az biztos, hogy mind vállalkozó, de ki-ki mással foglalkozik. Mivel is pontosan?

Az ipari társadalom megjelenése előtt a munkavégzés szinte kizárólag a termékek előállítására szorítkozott (gyűjtés, vadászat, növénytermesztés és állattartás, kézművesség). Később fokozatosan megjelentek a szolgáltatások (pl. sámánok, kereskedők), és egyre nagyobb szerepet kaptak a gazdaságban, mind ráfordított idő és erőforrás, mind érték (amit az adott nemzeti gazdaság összességében létrehoz) tekintetében. Mára világszerte a szolgáltatások vették át a „vezető szerepet” a termékek előállításához képest, a fejlett országokban a szolgáltatások adják a gazdaság összes értéktermelésének kétharmadát.

Szolgáltató szektor

A szolgáltató szektor vállalatai közvetlenül elégítenek ki tevékenységükkel szükségleteket. A szolgáltatások köre széles. Szolgáltatók a kereskedelmi vállalatok (sarki zöldséges, online fakanál bolt), a közlekedési vállalatok (taxi társaság, szállítmányozó cégek), az ICT vállalatok (például ilyen a Google, a Youtube vagy a Facebook), a pénzintézetek (Western Union vagy bankok), a személyi szolgáltatást végzők (például vendéglátás, utazási irodák, fodrászat, masszázsszalon), a kulturális vagy oktatást végző szolgáltatók (magániskolák), és így tovább. A szolgáltató szektoron belül a jövő sokak szerint az információ-, és kommunikációtechnológiáé. Az 1970-es évek végén – és azóta is -, információtechnológiai „boom” rázta fel a világot. Az ICT szektor (az „information and communication technology” angol rövidítése, ami annyit tesz, információs és kommunikációs technológia) mára a fejlett gazdaságok legmeghatározóbb ágazatává, a gazdasági növekedés motorjává vált. Mindez természetesen a gazdaság más ágazataira is pozitívan hatott.

Termelő szektor

A termelő ágazat vállalatai termékek előállításával foglalkoznak. Foglalkozhatnak kitermeléssel (nyersanyagok, pl. bauxit, tűzifa), alapanyag termeléssel (pl. friss, feldolgozatlan tehéntej, halászat, mezőgazdaság) illetve feldolgozással, azon belül is építőanyagok és fogyasztási cikkek termelésével (pl., tetőfedő cserép gyár, tejtermék vagy tonhalfeldolgozó üzem, bútorgyár, gyümölcslé előállítás, cipőkészítés) vagy termelési eszközök gyártásával (pl. ICT eszközök gyártása, mobiltelefonok, táblagépek, chipek).

Kereskedelem

A kereskedelmi vállalkozások tulajdonképpen szolgáltatást nyújtanak, mégis külön szektorként kezeljük, ugyanis közvetítő szerepet játszanak a termékek előállítói és a fogyasztók között. A kereskedő a termelőktől beszerzi az árukat a szükséges választékban, ezután tárolja, készletezi, majd értékesíti a felhasználóknak. Sokféleképp csoportosíthatjuk őket, például megkülönböztethetünk külkereskedelemmel vagy belkereskedelemmel, exporttal vagy importtal, kiskereskedelemmel vagy nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozásokat. De miért van erre szükség?

Először is a térbeliség áthidalása miatt, hiszen termelők ott termelnek, ahol a leggazdaságosabb, de a fogyasztók általában máshol kívánnak vagy tudnak vásárolni. A terméknek mindenhol hozzáférhetőnek kell lennie, ahol igény van rá. Másodszor az időbeliség áthidalása miatt, mivel a fogyasztók nem csak akkor szeretnék megvenni a terméket, amikor azt a leggazdaságosabb megtermelni. A terméknek mindig rendelkezésre kell állnia, akkor, amikor és ott, ahol igény van rá.

Harmadszor mennyiségiségi okokból. A termelő sokat termelne adott cikkből, mert így költséghatékony az előállítás, viszont egyetlen fogyasztó vagy a helyi piac vásárlási igénye korlátozott, tehát több fogyasztóra és piacra van szükség (más piacokra kell eljuttatni az árut). Negyedszer, elemi emberi szükséglet a választás szabadsága. A termelő érdeke a szűk választék (mert könnyebb, olcsóbb megtermelni) termelése, de a fogyasztó széles választékból szeretne válogatni, tetszésének és egyéni igényének megfelelően. Ezt a kereskedelem lehetővé teszi számára. (Egy bicikliboltban különböző márkájú, színű, árú, méretű és rendeltetésű bringákkal találkozol.) Végezetül pedig szükséges az információs és értékrendbeli különbségek áthidalása. A termelő nem tudja pontosan, hogy kinek és mikor van szüksége termékére, vagy nem ismeri az összes lehetséges fogyasztói piacot (például külföldön). A kereskedő átlátja mindezt. Vili?

A hagyományos kereskedelem az utóbbi években korszakváltáson ment át, ez változás pedig a technikai fejlődésnek köszönhető. Az internet felfedezésének és elterjedésének talán ahhoz a hatáshoz hasonlítható, amit a só, mint tartósítószer felfedezése, vagy a vonat, mint szállítóeszköz felfedezése kiváltott. Az internet alapú kereskedelem, angolul e-commerce 15 éve indult „hódítóútjára” és hamarosan a hagyományos kereskedelem (személyes vásárlás, „élőben”) versenytársa lett. Ez főként a fejlett ipari társadalmakra jellemző, hiszen ott, ahol nincs internet – például Amazónia máig törzsi körülmények között élő népeinél – ez technikailag nem lehetséges. Hamarosan újabb technikai újítás látott napvilágot, ami az e-kereskedelmet is kispadra küldheti a jövőben. Ez az „ifjú titán” az úgynevezett m-commerce, azaz okos telefon alapú kereskedelem. Naponta újabb és újabb telefonos alkalmazások kerülnek a mobil telefonok újabb generációira, de hiszen ezt a fiatalabb korosztály tudja legjobban. A telefonok – illetve az új generációs mobil telefonos alkalmazások - már a vásárlásban is segítségünkre lehetnek. A kereskedelem jövője úgy tűnik, ebbe az irányba mutat. Az okos kereskedelem, angolul smart commerce korszakába léptünk, ahol a cél a vásárlók kényelmén túl a gazdaságosság és hatékonyság. Mindez csak az emberi kreativitáson múlik, hiszen az emberi kútfő a technikai fejlődés motorja.

A kereskedelem „okossá válásán” túl más új irányok is kirajzolódtak az utóbbi évtizedekben. Ilyen például a méltányos kereskedelem, angolul fair trade, melynek célja a termelők jogainak és érdekeinek védelme. Főként a fejlődő országok termelőire koncentrál, akik nem tudják hatékonyan érvényesíteni érdekeiket a fejlett országok kereskedőivel szemben. Ez nem azt jelenti, hogy pisztolyokkal és machete kardokkal kirabolják őket a kereskedők. Pusztán annyit tesz - de ez is épp elég – hogy a kereskedelem aránytalanul lefölözi az előállított termékek hasznát, s a haszonból nem részesednek megfelelően a termékek valódi előállítói. A méltányos kereskedelem ennek kiküszöbölését tűzi zászlójára korrekt felvásárlási árak biztosításával és az emberi jogok tiszteletben tartásával.

Kényszervállalkozások

A vállalkozás tevékenységi körének, céljának tárgyalásakor tegyünk egy rövid kitérőt egy olyan fogalomra, mellyel találkozhattok a hétköznapi életben, de talán nem világos, mit is jelent. Vannak olyan vállalkozások, melyeket nem kereslet vagy a vállalkozó kedv szül, hanem kényszer. Kényszervállalkozónak hívjuk azokat a vállalkozókat, akik a munkaerő-piacon kiszolgáltatott helyzetben vannak, nem tudnak megfelelően elhelyezkedni, és rákényszerülnek arra, hogy alkalmazotti munkaviszony (hivatalosan alkalmazott munkavállalóként dolgozni egy munkaadónál) helyett vállalkozóvá váljanak. Kényszervállalkozás esetében gyakorta keveredik az alkalmazotti és a vállalkozói szerep. Mit is jelent ez? Míg az alkalmazotti jogviszony vertikális (alá – fölérendeltségi jogviszony, a munkajog szabályozza), a vállalkozói viszony horizontális (mellérendeltségi jogviszony, a polgárjog szabályozza). Kényszervállalkozás esetén meglehet, hogy a vállalkozó a valóságban alkalmazottként dolgozik (alá-fölérendeltségi viszonyban dolgozik a munkaadónak), de jogilag alvállalkozó, aki mellérendelt viszonyban van a munkaadóval (ebben a formában nem is munkaadónak, hanem megbízónak nevezendő). Tehát, saját céget működtet, fizeti maga után a járulékokat és számláz a „munkaadó” cégnek. A munkaadónak azért lehet érdeke, hogy ne alkalmazzon valakit, hanem alvállalkozóként bízza meg (alvállalkozói szerződéssel), mert így nem kell a munkavállaló után fizetnie a járulékokat (például szociális hozzájárulási adó). E vállalkozások célja tehát valójában a munkaerőpiaci jelenlét, tevékenységi köre attól függ, hogy milyen szaktudással rendelkezik az egyén (például, tolmács, fordító, színházi színpadmester, hangosító, hakni turnészervező, stb.), hiszen ennek megfelelően bízzák őt meg alvállalkozóként.

A vállalkozások mindennapi működtetése

A vállalkozások tevékenységi köreinek megismerése után nézzük meg, mit is jelent egy vállalkozás működtetése a mindennapokban!

A vállalkozás mindennapi élete és annak irányítása több lábon áll. Ezek mindegyike fontos és nélkülözhetetlen pillér, amellyel nap, mint nap foglalkozni kell. Vegyünk egy képzeletbeli üzemet, legyen ez hegedűgyár.

Értékesítés

A vállalkozás elsősorban eladásból él: értékesítésnek hívjuk azt a munkaműveletet, amikor a terméket/szolgáltatást a vásárlónak eladjuk. Ez történhet közvetlenül (pl. a hangszergyár saját hegedűüzletében, hangszer kiállításon vagy vásáron, ahol a gyár megjelenik, a gyár web shopjában) vagy közvetítőn keresztül (pl. hangszer kiskereskedés vagy nagykereskedés) őket úgy is hívjuk, viszonteladók.

Beszerzés és logisztika

A beszerzés feladata abban áll, hogy a termeléshez szükséges legjobb alapanyagokat (remek hangszerfa, fapácok, húrok, stb.) kiválassza, majd a megfelelő mennyiségben és időre beszerezze.  Ismernie és értenie kell mind a saját vállalati igényeit, mind a szállítók lehetőségeit, továbbá nyomon kell követnie a potenciális partnerek árait, technikai jellemzőit és rugalmasan kell tudjon reagálni a piaci változásokra. A beszerzés feladatkörébe tartozik a vállalati készletek számontartása is, ez ugyanis befolyásolja a beszerzés időzítését, de ez utóbbi már főként a logisztika területe. A beszerzett anyagok és kész termékek raktározásának, illetve az eladott kész termékek elszállításának gördülékeny, költség és időhatékony megszervezése a logisztikus feladatköre. 

Jogi kérdések, szerződések

Nem szabad elfeledkeznünk arról a mondásról sem, hogy „bízz Istenben, de tartsd szárazon a puskaport”.  Az üzleti világban ezt úgy mondhatnánk, bízz a partnerben, de „bombabiztos” szerződéseket köss”!  A vállalatnak tehát jogi kérdésekkel is foglalkoznia kell, hisz ennek ismeretében tud csak biztonságos kereteket biztosító szerződéseket kötni a hitelezőkkel, üzleti partnerekkel, alkalmazottakkal.

Pénzügy

A vállalat pénzügyi egyensúlyának és fizetőképességének fenntartása pénzügyi feladat. Kisebb cég esetében a könyvelő ellenőrzi mindezt, és a pénzügyi döntéseket az ügyvezető hozza meg.  Nagyobb vállalat esetében már külön pénzügyi szakember foglalkozik a befektetési, finanszírozási, teljesítménymérési, ellenőrzési (controlling) és könyvelési feladatokkal, illetve ezek összefogásával. A pénzügyi vezető feladata olyan döntéseket hozni és terveket készíteni, amik növelik a vállalat tőkéjét és értékét.

Munkaszervezés

Biztosan te is tapasztaltad már, hogy 2-3 baráttal könnyebb eldönteni, mit csináljatok, mintha sokan vagytok. Minél nagyobb csapatról van szó, annál több érdeket kell összeegyeztetni, s így van ez egy cég esetében is. Egy kisvállalatnál nincs szükség olyan szakemberre, aki a munkaszervezéssel és az emberi erőforrás gazdálkodással (közismert nevén HR, azaz human resources) foglalkozik. Nagyvállalat esetében azonban olyan ő a vállalatban, mint az olaj a gépezetben. A HR szakember biztosítja azt, hogy a vállalat igényeinek és lehetőségeinek megfelelő munkakörök legyenek kialakítva (munkakörtervezés, létszámtervezés, toborzás, kiválasztás, bérezés) és elősegíti, hogy a vállalaton belül jó dolgozói kapcsolatok legyenek, illetve a dolgozók motiválva legyenek a legjobb teljesítményüket adni (ösztönzési rendszer, csapatépítés és továbbképzések, tréningek által).

Ügyvezetés és ügyvitel

Minden gazdasági vállalkozásnak van egy vezető tisztségviselője, ügyvezetője. A vállalatirányítás az ügyvezető felelősségköre. Vigyázat, hasonló szó a vállalati ügyvitel, mégis egészen mást jelent! Ez utóbbi főként a vállalat tevékenységéhez kapcsolódó ügyek kezelését, követését, adminisztrációját öleli fel.

Marketing és fejlesztés

Végezetül essen pár szó a vállalati innovációról. A világ folyamatosan változik, új termékek jelennek meg a piacon, új igények fogalmazódnak meg a vásárlókban, új kihívások a környezetben, amire a vállalatnak rugalmasan és gyorsan reagálnia kell. Képzeljük el, ha hirtelen arra lépne fel igény, hogy eper illatú hegedűket gyártsunk. Teszem azt azért, mert egy világhírű hegedűművész arra esküszik, hogy az eperillat ad neki ihletet a játékhoz, és innentől kezdve a kis hegedűnövendékek is szeretnének ilyesformán „megihletődni”. Itt száll ringbe a vásárlók „kegyeiért” a fejlesztés és a marketing a kihívásokra való gyors reagálással, sőt ha lehet, még inkább a változás irányának előrejelzésével, új termékek, új üzletviteli formák, megoldások azonosításával.

Ezek után gondolkodj el, téged milyen tevékenységi terület érdekelne? És milyen vállalatirányítási feladat állna legközelebb hozzád, szerinted melyik menne könnyedén és melyik esne nehezedre?

Felhasznált háttéranyag:

R.D.Hisrich - M.P.Peters: Vállalkozás. Budapest, Akadémia Kiadó Rt, 1991.

Corvin köz Oktatási Központ: A vállalkozás értelmezése és a vállalkozói tevékenység jellemzői. Oktatóanyag. http://www.fodraszkepzesek.hu/images/vallism.pdf

Dr Gősi Zsuzsanna: Vállalkozás – sportvállalkozás. Előadásanyag. http://tf.hu/wp-content/uploads/2009/07/sportvallalkozas.pdf

Dr Majoros Pál (1998): A magyar gazdaság helyzete 1998 nyarán. http://elib.kkf.hu/okt_publ/szf_08_01.pdf

http://source.smepro.eu/hu/konyv/humaneroforras-menedzsment

Képek: http://pixabay.com